Két gyökeresen eltérő terület érdekel igazán a fotográfiában.
Az emberábrázolás, és a környezet. A kettőt viszont nem is ördögtől való összehozni. Ember a tájban, ember a környezetében. Az ember hozta létre lakókörnyezetét, így szorosan kapcsolódik hozzá. De az ember szorosan kapcsolódik természeti környezetéhez is, majdhogynem elválaszthatatlan attól, csak néha fontosabb neki a betondzsungel. Persze csak ideig, óráig. A legtöbben rájönnek, hogy a „Vissza a természethez” az igazi út, az igazán fenntartható. És ott érzi jól magát valójában.