Egyéni, páros vagy családi portré, mindig jó móka.
Talán a portrézás lehet a fotográfia alapja. A festészettől kölcsönözte a beállításokat és magát a motivációt is, hogy az ember megörökítse magát az utókornak. Az emberábrázolás mozgatja meg a legtöbbünk fantáziáját, gondoljunk csak a Mona Lisára, vagy a Vénusz születésére. Lényege, hogy meg tudjuk mutatni magunkat másoknak, vagy saját magunknak állítsunk emléket. A legszebb benne viszont kétség kívül az, ha egy gyermek fejlődését lehet a képek által nyomon követni. Akár egy év elteltével visszanézve is lehet megdöbbentő a hatás. Nicholas Nixon például feleségét, és annak 3 leánytestvérét fotózta 40 éven keresztül minden évben, ugyanazon a napon. A hölgyek ráadásul mindig ugyanabban a sorrendben is álltak be a fotó kedvéért. Érdemes ráguglizni, elképesztő. A fotográfiát temették a videó széleskörű elterjedésekor, de a jóslat nem vált be. Míg a kilencvenes évek VHS korszaka valamelyest csökkentette az érdeklődést, a kétezres évek közepén újra nyilvánvalóvá vállt, hogy a fényképészet megkerülhetetlen. Készíttessetek fotót magatokról, amíg még nem késő!!