"Ten Frames" azaz 10 képkocka vagy keret (1. rész)
Ennyi képet tartalmaz egy Fujifilm Instax kazetta, jelen esetben a legszélesebb, wide verzió. Ezzel a sztorival szeretném elindítani az új projektemet, melyben egy témát 10 papírképpel mesélek el. A fényképezőgép ezúttal egy Fujifilm Instax 210-es lesz. Szerény véleményem szerint, ez a világ egyik legrondább fényképezőgépe, ennek ellenére egy igazi kezesbárány, tökéletesen teszi a dolgát, és nagyon hozza a retró hatást az elkészült képeken. Mindenféle sallangot mellőz, az egyetlen előnye, hogy egyből a kezedben van a kész kép. Nincs mélységélesség, fókusszal vacakolás, fénymérés, ISO állítás stb. Egyedül a kompozíció – minden vizualitás alapja – számít. És pontosan ez az, ami vonz benne, hogy magát a lényeget ragadja meg, nem veszik el a részletekben. Ez már csak azért is igaz, mert a kész képen nem igazán vannak részletek. Inkább egy impresszionista festményhez hasonlítanám, ahol a hangulat számít igazán.
Első sorozatom az osztrák Alpokban készült, igazi zord körülmények között. Túratársammal a 2416 méter magas Hochreichart csúcsát másztuk meg derékig érő hóban az utolsó 200 méter szintet, természetesen nem a körülményekhez megfelelő öltözetben, de hát mit nekünk!! 😀 A havas táj sokszor becsapja a fénymérőt szóval pár képen direkt alulexponáltam, hogy jó legyen az expozíció.
Beszéljenek immár a képek! Kattintsatok rájuk a jobb minőségért!